Ki tervezte a harkályokat?

A harkály nyelve

Dr. Luther Sunderland tervezőmérnököt elkápráztatta az egyik elpusztult harkály csontváza. A rovarok teljesen megtakarították a csontokat a hústól, így láthatóvá váltak a legkisebb részletek is. Ahogy megvizsgálta a csontvázat egy nagyon érdekes részletet vett észre. Kis rugalmas csontok indultak ki a harkály jobb orrlyukából, és hátulról megkerülve fejet visszatértek a csőrbe a fej túloldaláról. Mik ezek a furcsa csontok? Számos állatnak van olyan csontja, amely megmerevíti a nyelvet a tövénél (ez a nyelvcsont), és ezeknek a csontoknak éppen ez a feladatuk. A zöld harkálynál azonban az a szenzációs, hogy a nyelv hátrafelé indul ki, és hátulról megkerüli a fejet. Öt kicsi csont van, amelyek vékonyak, rugalmasak, és kis ízületekkel vannak összekötve. Mi késztette arra őket, hogy a jobb orrlyukból induljanak ki, körbe menjenek a fej és a nyak körül, és visszatérjenek egy másik nyíláson keresztül a csőrbe?

A harkály a hosszú nyelve segítségével eszik, amelynek végén horgocskák találhatóak és egy kis ragadós anyag, így képes kiszedni a fából, a járataikban elbújt bogarakat is.

A tarkót és nyakat befedő laza bőr alatt azonban a nyelv igen jól elfér, így behatolhat akár 15 centiméterre is a fák belsejébe.

Valami vagy valaki nagyon eredeti módon tervezte meg a harkály nyelvét. Hosszú, de ahelyett, hogy lelógna és beleakadna az ágakba repülés közben, megbújik a laza bőr alatti részben, így oldva meg a tárolás kérdését.

Ez a szerkezet nem kétséges, hogy nagy pontosságot ad a harkálynak, miközben nyelvét a célpontot képező lárva felé irányítja.

Evolúció?

Az evolúciós elmélet szerint, minden fejlődésbeli lépés az egysejtűtől kezdődően, a mutációk során létrejött apró változások, fokozatos felhalmozódásából jött létre. Ezek a változások, a természetes kiválasztódásnak köszönhetően maradtak meg, mivel minden lépésnél egy keveset hozzáadtak az egyed túlélési és utódnemzési képességéhez.

Az evolucionisták szerint tehát a zöld harkály is más madarakból kellett, hogy kifejlődjön, olyanokból, melyek normális, a csőrből előrefelé kiinduló nyelvvel rendelkeztek. Az apró mutációkból álló sorozat viszont sohasem alakíthatta volna ki ezt a nyelvet, mivel ahelyett, hogy a madárnak nagyobb túlélési képességet adott volna, a nyelv, miután hátrafelé kezdett volna nőni, teljesen hasznavehetetlen lett volna mindaddig, amíg teljesen körbe nem kerüli a fejet. Ennek a feltételezett evolúciós folyamatnak csak az utolsó lépései jelentettek volna túlélési előnyt a madárnak.

Hogy ezt jobban kifejtsük, egy visszafele növő nyelv, mely az orrlyukból indult volna ki, nagy túlélési hátrányt adott volna a madárnak mindaddig, amíg a nyelv és ennek csontjai elég hosszúra nőttek volna, hogy megkerülve a fejet visszatérjenek a csőr tövébe, és így a nyelv elég hosszúra nyúlhasson a táplálék eléréséhez. Mivel egy ilyen folyamat magába foglalta volna a csont, az ízületek, a véredények, idegek és a hús kialakulását is, rengeteg mutációra lett volna szükség, melyek feltehetően százezer vagy millió éveket öleltek volna fel. Két ízület megjelenése és egy centiméterrel hosszabb nyelv semmilyen túlélési előnyt nem adott volna mindaddig, amíg ezek a rossz irányba mutatnak. Ha a harkály nyelve nem egy terv alapján lett megalkotva, hanem véletlenszerű mutációk során alakult ki, akkor ez csakis olyan mutációk által történhetett volna meg, melyek a nyelvet a jobb orrlyukba vezetik úgy, hogy a nyelv hátrafelé mutasson. Ezután viszont a madár már éhen halt volna.

Még ha valamilyen szerencsés fordulat során, a hátrafelé növő nyelvvel rendelkező madár nem is halt volna éhen, hogyan alakulhatott volna ki belőle egy olyan madár, melynek egy hasznos nyelve van? Ha pedig valami csoda folytán, a madarak nem pusztultak volna el, a nyelv, mely generációkon át fölösleges volt, kiküszöbölődött volna.

A harkály nyelve erős bizonyíték arra, hogy ez egy intelligens tervezés eredménye, nem pedig az evolúcióé.

Más szerkezetek

A harkály csőre úgy működik, mint egy speciális véső, mely képes belehasítani a fák törzsébe. Egy acélvéső segítségével mi emberek ugyanúgy belevághatunk a fába, mint a harkály, de ha túl sok lyukat vésünk ki, akkor újra meg újra ki kell élesítenünk a vésőt. Bármennyire élesek legyenek is a mi vésőink, mi nem tudjuk, hogy milyen irányban kell vésni ahhoz, hogy egy lárva járatát feltárjuk, a harkály viszont még ezt is tudja. A harkály által használt bonyolult mechanizmus, mellyel kopogtatja és lokalizálja az apró járatokat a csőr, mely nem kopik el. Ez a „szerszám” viszont mindaddig fölösleges lett volna, amíg a speciális nyelv teljesen ki nem fejlődik.

Ha az előbb említett szerkezetek meg is lennének egy madárban, az erőteljes kopácsoláskor fellépő ütések megölnék a madarat. Itt valami ahhoz hasonló ütésről van szó, mintha az orrodra tennének egy vésőt és ráütnének teljes erőből, több ezerszer, egy kalapáccsal. A fakopáncs mégis egy erős csőrrel és egy ütéselnyelő rendszerrel van felépítve, amely megvédi fejét a sérüléstől.

Ráadásul, a többi madárhoz képest: "A farok tollak (leginkább a középső egy vagy két toll) erősebbek a harkálynál és ellenállnak az elhasználódásnak, pedig a madár testsúlya ezekre nehezedik kalapálás közben. A lábujjak szerkezete, az inak és izmok elrendezése, olyan bonyolult tulajdonságokat adnak a harkálynak, melyek képessé teszik arra, hogy fatörzseket másszon, és hogy megtartsa pozícióját miközben a fát kopácsolja ". (Encyclopedia Britannica, "Birds: Major Bird Orders: Piciformes," Form and Function).

Konklúzió

Amennyiben ezek a rendszerek nem lettek volna készen egyszerre, nem adtak volna hozzá semmit a harkály túlélési képességeihez. Az evolúciós elmélet szerint, ha bármelyik ezen szerkezetek közül előbb fejlődik ki, mint a többi - nem lévén így semmilyen szerepe -, kiküszöbölődött volna. Látható tehát, hogy a bizonyítékok erőteljesen a harkály speciális felépítésének, véletlen mutációk általi kifejlődése ellen tanúskodnak. A felsorolt bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek a különböző rendszerek meg kellett legyenek tervezve, és egyszerre kellett legyenek megalkotva ahhoz, hogy együtt tudjanak működni.

Mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy a harkályok nem fejlődhettek ki véletlen mutációk által, nem kellene a mutációkat minden élőlény univerzális építőköveinek tekinteni (ahogyan ezt az evolucionisták teszik). Miért nem adsz hitelt annak, aminek kijár? Ezen csak azt értem, hogy fogadd el a bizonyítékokat. Tehát csak akkor fogadd el, hogy mindezeket mutációk okozták, ha a bizonyítékok valóban arra a következtetésre mutatnak. Például a legtöbb genetikai betegség esetében ez igaz. Ha ki lehet mutatni, hogy a cukorbetegséget nagy valószínűséggel mutációk okozzák, akkor fogadd el, hogy a mutációk okozhatnak cukorbetegséget. De miért kell azt a következtetést is levonni, hogy ha okozhatnak betegségeket, akkor biztosan mutációk által jött létre a hasnyálmirigy, a máj, a hal, a majom és mi emberek is? Más esetekben sosem vonunk le következtetéseket ilyen módon. Ha látsz valakit egy buldózerrel épületeket bontani, nem fogod azt gondolni, hogy a világ összes épületét ilyen buldózerrel építették.

Dr. Sunderland, a képen látható koponya kapcsán ezt írja: "A harkály koponyája talán sokkal hatékonyabb volt a tudósok meggyőzésében az evolúciós elmélet elégtelenségeiről, mint bármely könyv az én könyvtáramból. Más madaraknak is vannak nyelvcsontjaik, de nyilvánvaló az, hogy valamiféle csoda kellene ahhoz, hogy ezek a jobb orrnyílásból induljanak ki. Egy kiváló evolucionista miután megvizsgálta ezeket, az egyik híres tudományos magazin címlapján bizalmasan közölte: 'Vannak bizonyos anatómiai tulajdonságok, amelyeket nem lehet megmagyarázni évmilliókon keresztül tartó fokozatos mutációkkal. És ez maradjon köztünk, de néha, muszáj bevonjam Istent is a számításokba.' "

"Nagyon könnyen különbséget lehet tenni az ember alkotta, és az Isten alkotta tárgyak között. Minél inkább felnagyítod az ember alkotta tárgyakat, annál durvábbnak tűnnek, de minél inkább felnagyítod az Isten alkotta tárgyakat, annál pontosabbnak és bonyolultabbnak látszanak" (Luther Sunderland, Creation Research Society Quarterly, vol. 12, March 1976, p. 183).

A harkály csőre minden ütés után éles marad (nem mint az ember alkotta véső), koponyája és idegrendszere nap mint nap elviseli a rengeteg, súlyos ütést, ugyanakkor a harkály képes lokalizálni és kiszedni akár 15 cm mélyről is a bogarakat. Ahhoz, hogy a nyelv az egyik orrlyukon átmenjen és hátulról megkerülje a fejet, rengeteg mutációra lett volna szükség, és még így is a természetes kiválasztódás minden nem működő nyelvű harkályt kiselejtezett volna. Ezek alapján azt mutatja-e a bizonyíték, hogy a harkály egy hosszú, lassú evolúciós változás eredménye, vagy pedig azt, hogy ez egy újabb példája Isten alkotásának?

Copyright (c) 2001 "Válaszok evolucionista barátaimnak" Tom Heinze