Sokk hullám járta végig az evolúciós berkeket, amikor a legújabb kormegállapítást végezték az un. Java Solo homo erectus fosszilia koponyáján. Ezekről az állítólagos emberelődökről feltételezték, hogy nagyon régiek. A legújabb dátum -46000 év- 27000 éves pontossággal, azt sugallja, hogy a homo erectus együtt élt az anatómiailag modern emberrel (homo sapiens) jóval azután miután a homo erectusnak ki kellett volna halnia. Ez ellentétben áll az emberi evolúció felfogásával.
A felfedezést Carl Swisher III és G. H Curtis -Berkeley Geochronology Center- jelentette be a Discovery 1996. december 16.-i számában. Ők két területen, Soloban és Sambungmacanban -Közép Jáva, Indonézia- végeztek kormeghatározást, kétféle módon: elektron-spin rezonanciával és tömeg spektrométeres U-szériával. Ezáltal a terv által, Swisher és csoportja új bizonyítékokat kerestek a modern antropológia egyik legnyugtalanítóbb problémájára: a modern ember eredetére.
60 éve, az ők felfedezésük óta, a soloi koponyák nyugtalanítják az evolucionistákat. A probléma az, hogy az evolucionistáknak van egy Homo Erectus alakú koponyájuk, de annak geológiai ideje nagyon késői dátumot mutat. Az evolúció nem tűri meg az ilyenfajta kombinációt. Bár ilyen Erectushoz hasonló fossziliákat találtak Ausztráliában is, az evolucionisták úgy oldották meg a problémát, hogy a fossziliákat egyszerűen Homo Sapiens-nek nevezték el. Ezt a sablonos megoldást nem lehet alkalmazni Java Solo-i fossziliáknál, mert azokról már megállapították, hogy Homo Erectus-ok.